Korai pofon, gyenge játék, bírói baki és méregerős Torma

Beküldve 2008 May. 12. Kategória: 2007-2008

 

 reac_bfcmini.jpg
 REAC  4     BFC  2

 

Ha egészen röviden akarnánk leírni mindazt, ami szombati, soproni szereplésünket jellemezte, akkor a címben szereplő négy tényezővel el is intézhetnénk ezt. Sokkal többet várt mindenki ettől a meccstől, szakvezetők, szurkolók – és minden bizonnyal a játékosok is. A 90 perc leteltével azonban kiderült: ha egyéni képességek terén egy szinten is vagyunk a REAC-cal, csapatként – legalábbis ezen az estén – minden tekintetben alulmaradtunk a soproni Rákospalotával szemben. A találkozón egyébként szinte minden olyan elem megjelent a balatoniak produkciójában, amely az egész idényt tekintve a csapatot jellemezte.

 

 
reac_bfc01.jpg
 Torma (balra) háromszor is csípte Tusoriék szemét.  (fotó: Tóth Zsombor)

 

A beharangozóban már kiemeltük, és csapatunk trénere, Aldo Dolcetti is felhívta rá a figyelmet, hogy az első harminc perc – de az utóbbi időben inkább első 15 perc – mennyire meghatározó együttesünk teljesítményét tekintve. Ha ugyanis – és megint csak korábbi írásunkat tudjuk idézni – az első 30 percben gólt kap csapatunk (főként idegenben), akkor szinte borítékolható is, hogy vesztesen hagyja el a pályát. Ha csak ezt a száraz statisztikai tényt vesszük alapul, akkor a REAC elleni mérkőzés már a találkozó negyvenedik másodpercében eldőlt…
 
Egy szöglettel felérő bedobás után Kőhalmi kanyarította be jobbról a labdát Hegedűs kapuja elé, a jobb oldali kapufánál álló Somorjai pedig senkitől sem zavartatva 5 méterről, jobbal a kapu jobb oldalába belsőzött. Erre szokták azt mondani, hogy az ellenfél (vagyis jelen esetben a BFC) játékosai még az öltözőben maradtak. (1 – 0)
 
A korai gól okozta sokk felrázta ugyan a kissé álmosan mozgó fehérmezes siófoki gárdát, ám a kapkodó mozdulatokon látható volt, hogy a lelkekben megint felvillant a „piros vészlámpa”, konkrétabban fogalmazva a „ nem lehet igaz, már megint hátrányban vagyunk” felirat. Kevéssel a hazaiak vezető gólja után, a 6. és 7. percben is megcsillant ugyan a remény a korai egyenlítésre, ám a sors ritkán fogadja kegyeibe az önmagukat sokszor lehetetlen helyzetbe hozó csapatokat: a Magasföldi előreívelt labdáját a siófokiak elől elrúgni igyekvő Cseri hiába lőtte telibe Bonifertet, a hazai kapu irányába vágódó labdát Szántai könnyedén lehúzta, a kék-sárgáknál kezdőként először pályára lépő Horváth Bence legurítását pedig Tusori középről, 18 méterről ígéretes helyzetben kapu fölé vágta.
 
reac_bfc03.jpg
 A fotó jelképes: csakúgy mint Horváth Bence, a csapat is térdre rogyott.
 
Sőt, a 13. percben megint csak lehetőség adódott az eredmény egalizálására: Magasföldi jó szögből végezhetett el szabadrúgást, a 16-os vonaláról előtt labda azonban kevéssel a jobb sarok fölé szállt. Négy perccel később aztán Bonifert tesztelhette Szántait, 14 méterről, jobbról leadott lapos lövését a hazai kapus azonban levetődve fogta. A kitámadó balatoniak között a REAC-nak is adódtak lehetőségei az előny növelésére, ám előbb Torma fejelt 7 méterről fölé, majd Cseri hagyta ki a kihagyhatatlant, amikor Kőhalmi jobb oldali beadását 4 méterről az üres (!) kapu fölé emelte…
 
Feltűnő volt, hogy a hazaiak rendre a siófokiak bal oldalán szőtték veszélyt rejtő támadásaikat, ott, ahol a sérülése után talán kicsit korán a kezdőbe jelölt László András igyekezett útját állni az offenzívának, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A védelem nehézségeit csak tetézte, hogy a 35. percben egy Sütő-Torma összecsapás után előbbi a földön maradt, és nem is tudta folytatni a játékot. Helyére Popovic állt be. „Szegény embert az ág is húzza” – mondta a soproni televízió kommentátora a riporterállásban. Pedig ekkor még nem is volt olyan kilátástalan a siófoki fiúk helyzete.
 
A 39. perc ugyanis megint a vendéggárdáról szólt: Horváth Bence forgatta be Kapcsost, majd 17-ről jobbról lőtt, ám védője még bele tudott piszkálni a löketbe, így a labda – ha csak centikkel is – a már elvetődött Szántai tekintetétől kísérve a jobb kapufa mellett hagyta el a pályát. A szöglet után aztán kis híján megint gólt szerezhettek volna Nagy Lajosék, a labda ugyanis éppen nevezett játékos elé került, ám 19 méterről leadott lövésébe belevetődtek a védők.
 
A félidő hosszabbításában aztán jött a siófoki szempontból cseppet sem vicces slusszpoén, egészen pontosan egy fatális partjelzői baki, Ortó Gyula sporttárs részéről. A rákospalotaiak veterán támadója, Torma a siófoki térfél közepén kapott labdát, minimum egyméteres lesen. Ennek tényéhez semmi kétség sem férhetett, nem kellett hozzá kamera, de még csak vonalban sem kellett ülni ahhoz, hogy észrevegye az ember. Ortó partjelző azonban – pedig biztosan nem először látta el életében a vonalbírói feladatot – mintha nem is létezne les-szabály, nyugodt szívvel továbbengedte az akciót. Solymosi bíró nem volt jó helyen, így sajnos – hibásan – elfogadta segítője döntését, a Popoviccsal a nyakán továbbrobogó Torma pedig köszönte a lehetőséget, és 13 méterről jobbal a bal alsó sarokba lőtt. (2 – 0) A soproni tévések megjegyzése ekkor lett igazán aktuális.
 
reac_bfc02.jpg
 A balsors hálójában, avagy szegény embert a partjelző is húzza...  (fotó: Tóth Zsombor)
 
A szünetben tehát úgy tűnt, a siófoki pontszerzésnek ezzel végleg befellegzett. Aldo Dolcetti második cseréjét is elhasználta a 2. félidő előtt, Horváth Bence helyére Gajdát állította, talán abban bízva, hogy ez némi életet lehel a csapat meddő támadójátékába. A hazaiaknak nem volt ilyesmire okuk, és ők a bírói segítséggel szerzett góllal a tarsolyukban ott folytatták, ahol abbahagyták. Egy perccel a kezdősípszó után már kétszer is ziccerbe kerültek, ám Torma és Dancs is elhibázta a lehetőséget. Aztán ahogy ilyenkor lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat.
 
A 48. percben Nagy Lajos kapott labdát Tusoritól a hazai 16-os előterében (Ortó most lest jelzett, pedig ezúttal nem volt az, ám szerencsére Solymosi felülbírálta harmatgyenge teljesítményt nyújtó segítője ítéletét, és továbbot intett), lefordult védőjéről, majd kicselezte Szántait is, és a bal oldalon érkező Melczer elé játszott, aki a menteni igyekvő hazai játékosok kezei-lábai között 10 méterről, laposan a kapu bal oldalába lőtt. (2 – 1)
 
reac_bfc04.jpg
 Melczernek most a gól jött össze, a győzelem azonban nem.  (fotó: Németh Péter)

 
Ezzel a találattal csapatunk egy csapásra „visszajött a meccsbe”, ám a remények a bevett siófoki gyakorlatnak hála sajnos megint csak percekig éltek. A lesgóljától lendületet kapó Torma tologatta a labdát a siófoki 16-os előterében, 4 perccel a siófoki szépítés után, és mivel nem támadta senki, 18 méterről jobbal lövésre szánta el magát. Nagyon eltalálta a labdát, ami a meglepett balatoniak tekintetétől kísérve a bal felső sarokba vágódott. Hegedűs ugyan még belepiszkált a löketbe, hárítani azonban már nem tudott.

(3 – 1)
 
A hosszú évekig Hollandiában légióskodó, egykori válogatott Torma ezen az estén nagyon elkapta a fonalat, és a 64. percben már mesterhármast ünnepelhetett. Tehette ezt annak köszönhetően is, hogy a siófoki csapat nem állt be védekezni – miért is tette volna -, hanem nyílt sisakkal játszva támadott a mielőbbi szépítés és felzárkózás érdekében. A kinyíló védelem miatt aztán Torma nemegyszer egy az egyben vihette a labdát a kapura, és az egyik ilyen lehetőség következtében, 12 perccel második gólja után kétgólos előnyhöz juttatta együttesét. Ezúttal Popovic és Forgács között lépett ki egy jó átadás után, majd a büntetőterületre érve, 14 méterről a kapu közepébe lőtt. Hegedűs bosszankodhatott, mert ebbe a lövésbe is belepiszkált, ám védenie most sem sikerült.    (4 – 1)
 
Az egyre reménytelenebbé váló helyzet miatt láthatóan meg is zavarodott csapatunk, ennek tudható be az is, hogy a 70. percben Hegedűs kézzel fogott meg egy hazaadást, melynek közvetett szabadrúgás lett a vége, 15 méterre a kaputól. A veszélyes szögből az ekkor már eufóriában játszó Torma lőtte kapura a labdát, a korábbi hibáját javítani igyekvő Hegedűs azonban a kapu bal oldalába tartó löketet bravúrral védte.
 
A mérkőzés a hazai eredmény-fölény miatt akár el is laposodhatott volna, a siófoki fiúk azonban mentek előre a gólszerzés érdekében, és ha más nem is, ez mindenképpen becsülendő dolog volt, talán az egyetlen, ami a javukra írható. Érdekes, hogy csak későn jöttek rá arra, hogy a megalkuvás nélküli hit mindig eredményt hoz, mert a fel nem adott támadások végül gólt eredményeztek. A 76. percben Gajda jobbról ívelt egy „gyertyát” a bal oldalra, ahol Magasföldi és László közösen szedték azt le egy hazai védő kíséretében, majd miután utóbbi fejjel Magasföldi elé csúsztatta a játékszert, a támadó két lépés után, 10 méterről, éles szögből jobbal a bal alsó sarokba lőtt. (4 – 2) Ez a gól azonban, mint utólag kiderült, csak az eredmény kozmetikázására volt elég, újabb siófoki találat(oka)t nem hozott.
 
Siófoki szempontból a meccs hátralévő részében egyetlen említésre méltó esemény történt, a gárda ugyanis Márton Dávid személyében (Horváth Bence és Horváth Attila után) ismét saját nevelésű NB 1-es újoncot avatott. Dávidnak pályafutásához a mostaninál jobb eredményeket és sok szerencsét kívánunk!
 
Visszatérve a szombati találkozóhoz: a REAC elleni meccs produktumát látva világossá vált, hogy a siófoki fejekben tartósabb problémák vannak, mint azt korábban remélték a kék-sárga színekért szurkolók. A lelátóról is könnyedén észrevehető: ez a csapat nem igazi csapat képét mutatja. Hiányzik a belső kommunikáció, az egészséges vita a játékosok közt. Az is bizonyossá vált, hogy sajnos nem mindenkiben van meg a kellő hit ahhoz, hogy ez a gárda kilábalhasson abból a mély gödörből, amibe a tavasszal került, az pedig külön szomorúságra ad okot, hogy jól látszik, némelyik játékosban nincs is meg a szándék erre. Ezt a helyzetet pedig - eddig legalábbis úgy tűnik - Aldo Dolcetti sem tudja eredményesen kezelni.
 
A szebb és eredményesebb jövőben bízva most is csak azzal zárhatjuk sorainkat: Hajrá Siófok!
 
 
Soproni Liga
27.forduló
 
REAC                   4 (2)

BFC SIÓFOK    2 (0)
 
Sopron, 150 néző
Vezette: Solymosi (Takács G., Ortó)
 
REAC: Szántai – Cseri, Horváth G., Kapcsos, Sallai (Dinka, 79’) – Kőhalmi, Dancs (Zana, 66’), Erős, Somorjai – Varga Z., Torma (Kiss T., 88’) vezetőedző: Aczél Zoltán
 
Siófok: Hegedűs – Miklósvári, Sütő (Popovic, 37’), Forgács, László – Bonifert (Márton, 82’), Tusori, Nagy L., Melczer – Magasföldi, Horváth B. (Gajda, 46’) vezetőedző: Aldo Dolcetti
 
Kapuralövés / kaput eltaláló lövés: 15/10 (5/3) ill. 12/6 (5/3)
 
Szögletarány: 3 : 3 (2 : 1)
 
Lesek: 4 – 1 (1 – 0)
 
Sárga lap: Horváth G. (55’), Zana (71’) ill. László (85’), Magasföldi (86’)
 
Gólszerzők: Somorjai (1’), Torma (45+1’, 52’, 64’) ill. Melczer (48’), Magasföldi (76’)
 
 

Mestermérleg:
 
Aczél Zoltán: - Boldog vagyok, hogy a döntetlenek után végre nyertünk, pedig amióta Sopronban játszunk, most nyújtottuk a leggyengébb teljesítményt. Megérdemelten győztünk, mert minden tekintetben felülmúltuk az ellenfelet, amely szinte a semmiből rúgott két gólt, így a végén kicsit izgulnom kellett.
 
Aldo Dolcetti: - Az első félidőben mutatott érthetetlen mentalitásunk megpecsételte a sorsunkat, nem ott folytattuk, ahol a Tatabánya ellen abbahagytuk. A REAC megérdemelten nyert, mert azt a tőle megszokott ritmusú és feszültségű játékot hozta, ami egy ilyen középcsapatnak a győzelemhez kell. Ők CSAPATKÉNT játszottak, míg mi ezt elfelejtettük. Különösen az első félidő miatt vagyok szomorú, mert bár a második játékrészben felpörögtünk, már csak futhattunk az eredmény után.