Utolsó felvonásához érkezik vasárnap a BFC Siófok 2007/2008-as NB 1-es produkciója, mely igencsak vegyesre sikeredett újonc csapatunknak. A szezon egészét tekintve inkább a negatív dolgok domináltak a Balaton partján, így nem is kell csodálkozni azon, hogy a gárda végül a 14., még éppen bennmaradást érő helyen végzett, és tulajdonképpen ehhez még szerencse is kellett. (Bár a soproni és a tatabányai helyzetet nem illene szerencsének nevezni.) A lényeg: a Paks elleni találkozóval egy rossz sorozat most véget ér, és minden siófoki focirajongó reményeit kifejezve bízunk egy szebb, eredményesebb  folytatásban. Bár hivatalosan még nincsenek erről hírek, azért az eddigi szereplés tekintetében nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: nagy változások várhatók a csapat körül a nyáron.

Pedig még egy éve sincsen, hogy Siófokon játékos, szakvezető, és szurkoló egymás nyakába borulva ünnepelte a feljutást az első osztályba. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy 365 nap elteltével csak azért nem került a csapat egyből vissza a második vonalba, mert a Sopront kizárták a bajnokságból, a Tatabánya pedig már hónapok óta a másodosztályra készül.

Voltak ugyan olyan pillanatai is ennek a vészterhes szezonnak, amelyre szívesen emlékszik vissza az ember (pl. az Újpest elleni nyitány első félideje, vagy a Tornyi Barnabás irányítása alatt lejátszott négy mérkőzés), ám az az igazság, hogy nagy-nagy jóindulattal lehet csak beírni az elégségest a siófoki labdarúgócsapat év végi bizonyítványába. Nem szívesen írjuk le, de az egész szezont tekintve a mérkőzések alig 30 %-án tudott a társaság felnőni a feladathoz.

Az NB II-ből átmentett lendület ugyan kitartott néhány meccs erejéig, ám hamar kiderült, hogy a labdarúgókat az első osztályba vezető Botos Antal hosszú távon nem képes jó eredményt elérni egy jórészt fiatalokból álló csapattal, pláne nem úgy, hogy nem is annyira szakmailag, mint inkább emberileg "veszítette el" a helyes utat.

A 11. forduló után aztán olyan ember vette át a gárdát, aki az önbizalomhiányban szenvedő játékosok felrázásának nagy mestere: Tornyi Barnabás. Kár, hogy a klubon kívülálló okok miatt a Tornyi - Hagymási - Balogh trió mindössze négy találkozó erejéig dolgozhatott együtt a fiúkkal, mert ennek az évnek kétségtelenül ez a váltás volt a legnagyobb sikere.

A téli évzáron Csorba Ottó ügyvezető még arról beszélt, hogy bár menetközben a vezetés a 12. helyre módosította a szezon előtt célként kitűzött 10. hely elérését, a csapat a huszáros hajrával mégis teljesítette azt. A megszerzett pontok számával már akkor sem voltak elégedettek  a klub első emberei, ám azt ők sem sejthették, hogy Tornyi Barnabás távozásával tavasszal még ennyi pontra sem számíthatnak. Aldo Dolcetti érkezésekor ugyan kijelentette, hogy semmiképpen sem szeretne a 10. helynél lejjebb kerülni, azért a Kuttor - Eugene védelmi tengely távozásakor sejteni lehetett már, hogy ezt megvalósítani nem lesz könnyű.

Az már csak hab a tortán, és persze előre nem lehetett számolni vele, hogy  - Murphy után szabadon - ami elromolhat, az el is romlik, vagyis tavasszal szinte a fél csapat kidől a sorból, és olyan meghatározó játékosokat veszít el a stáb,mint Fülöp és Kanta - többek közt.( Utóbbi egyébként elképzelhető, hogy egyfajta nemes gesztusként klubhűsége miatt, hosszú sérülése után néhány percnyi játéklehetőséget kap majd a Paks elleni zárómeccsen.) A téli igazolások minőségére pedig jó példa Gaman esete, akitől menet közben el is köszönt a klub, de mellette Csóka is eltűnt a süllyesztőben. Üdítő kivételnek talán egyedül Magasföldi Józsefet lehetne említeni, aki a gyenge szereplés ellenére is elfogadhatóan termelte a gólokat.

Sajnos az olasz tréner finoman szólva sem váltotta meg a világot az elmúlt fél év alatt Siófokon, és bár nem volt könnyű helyzetben a szerencsétlenül alakult körülmények miatt, saját szakmai célját - vagyis folytatni azt, amit Tornyi Barnabás elkezdett - nem sikerült teljesítenie. A csapat morálisan szétesett, önbizalom nélkül, és olykor motiválatlanul játszott, ezt pedig nem lehet csak a körülményekkel magyarázni. Nem lenne nagy meglepetés, ha jövő nyárig szóló szerződését nem töltené ki Siófokon a szakvezető, aki valószínűleg nem igazán mérte fel kellőképpen azt, hogy milyen fába vágja a fejszéjét a siófoki munkavállalással. Az ő szakmai önéletrajzában sem mutat majd fényesen a Balaton-parti időszak. De biztosra vehetjük, hogy a játékoskeretben is komolyabb változások várhatók majd a nyáron, hisz az eltelt hónapokban olyan játékosok is mélyen a saját szintjük alatt teljesítettek, akiktől ezt kevesen várták volna.

Ami pedig a Paks elleni befejezést illeti: nem mi vagyunk ugyan a találkozó esélyesei, hisz a tolnai csapat az utóbbi időben felszállóágban van, ám ha másért nem is, a becsületük megőrzése miatt illene győznie a fiúknak. Hazai pályán jó lenne egy szép búcsú a kudarcok miatt derekasan megcsappant siófoki publikum előtt, akik valószínűleg a klubhoz hasonlóan nem ilyen szezonra számítottak. A pályán többeknek ez lehet az utolsó fellépése siófoki színekben, ezért remélhetőleg nem felejti majd el közülük senki sem, hogy búcsúzni csak szépen szabad.

A várható kezdőcsapat:

Hegedűs - Miklósvári, Popovic, Forgács, Köntös - Homonyik, Sütő, Nagy L., Melczer - Magasföldi, Gajda

sérült: Tusori, Ambrus, Bonifert, Fülöp

eltiltva: László (3 sárga lap)

A mérkőzés játékvezetője Fábián Mihály lesz, asszisztensei pedig dr.Varga Zsolt és Pápai Zoltán.